Meddig él egy kutya?

Mindenünk a kutya

Aki egy, vagy akár több kutyát is tart, az több mint valószínű, hogy nemcsak háziállatnak, de családtagnak is tekinti kedvencét. Aki pedig családtag, azért a legtöbb esetben mindent megteszünk. Szeretjük, óvjuk, gondozzuk és ügyelünk az egészségére. Egy kutyus esetében nagyjából mindez annyit tesz, hogy sétálunk és játszunk vele, simogatjuk, egészséges táplálékkal etetjük, valamint minden kötelező oltást beadatunk neki, plusz időközönként, ha valami nem stimmel az egészségét illetően, akkor az állatorvoshoz is elvisszük.

Valószínűleg a kutyás gazdi egyik rémálma az, ha kedvence egyik nap hirtelen nem akarja elfogadni az eledelt, csak fekszik és gubbaszt, esetleg egyéb tünetek, például hányás és/vagy hasmenés is jelentkezik nála. Ilyen esetben a gondos és aggódó gazdi csak egyet tehet: állatorvoshoz viszi kutyáját, aki egy alapos vizsgálatot követően, remélhetőleg gyorsan rájön a baj okára, és pikkpakk orvosolja is azt. 

Persze, nem mindegy, hogy milyen fajta eb is a kedvencünk, hiszen vannak olyan típusú kutyák, akik akár évekig sem szorulnak orvosi ellátásra, míg bizonyos kutyafajták hajlamosabbak egyes betegségekre, vagy összességében "gyengébb szerkezetűek", akikkel így akár évente több alkalommal is fel kell keressük az állatorvost.

Amikor úgy döntünk, hogy új kutyát vásárolunk, bár általában utánanézünk, hogy mennyi az adott fajta átlagos élettartama, nagy többségben mégsem ez a döntő tényező a kiválasztáskor, hanem sokkal inkább az, hogy milyen fajta az adott kutya és hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Egy kisgyerekes család, teszem azt, sokkal szívesebben vásárol egy labrador retrievert, cocker spánielt, bernáthegyit vagy egy beagle-t, míg aki szeretné, hogy kutyája mellett maximálisan biztonságban érezhesse magát, az inkább egy németjuhász kutya vagy egy kaukázusi juhászkutya mellett teszi le a voksát.

Egy az alábbiakban részletesebben is bemutatásra kerülő amerikai kutatás eredményei alapján kutyák átlag életkora 12.5 év körül mozog, de persze attól függően, hogy kis-, közép-, vagy nagytestű ebről van-e szó, ez a szám lehet sokkal több vagy kevesebb is. Általánosságban igaz, hogy a kistestű kutyák tovább élnek, de léteznek természetesen ellenpéldák is. Sőt, ami a kort illeti, sokáig egy közepes termetű ausztrál juhászkutya, Bluey tartotta a rekordot, aki 29 évet élt. Később ezt egy Bobi nevezetű portugál alentejo masztiff döntötte meg, aki 1992-ben született, és 2023-ban, 31(!) évesen pusztult csak el.

Mit tehetünk, ha egészséges, hosszú életű kutyát szeretnénk?

Az első és legfontosabb lépés, hogy hiteles tenyésztőtől vásároljunk, aki bizonyítottan minden oltást beadatott a kölyökkutyának, be tudja mutatni a különböző betegségek szűréséről végzett dokumentumokat, plusz eléggé kommunikatív ahhoz, hogy elárulja, hogy a kiskutya felmenői milyen egészségesek voltak, és hogy milyen hosszú életet éltek. Egy jó genetikával megáldott kutya ugyanis aranyat ér, hiszen egyrészt nem kell a gazdinak folyton az egészsége miatt aggódnia, másrészt a pénztárcára is kímélő hatással van, hiszen így nem szükséges folyton az orvosi vizsgálatokra és gyógyszerekre költeni a pénzt.

Ha már otthonunkban van a vágyott kedvenc, onnantól kezdve teljes mértékben a mi felelősségünk a kutyus jólléte. Ehhez - többek között - jó minőségű táplálékot és elegendő mozgást kell biztosítanunk számára, szőrzetének, fogainak, füleinek és szemeinek ápolását is el kell látnunk, valamint ha úgy véljük, szükséges, nézessük meg állatorvossal.

Fontos az eledel minősége és mennyisége

Egy nagytestű kutyánál különösen fontos, hogy kölyökkorában prémium minőségű eledelt adjunk a számára, amelyek tartalmazzák a kiskutya növekedéséhez szükséges elengedhetetlen tápanyagokat, valamint kedvencünk várható felnőtt méretéhez számított megfelelő fehérje mennyiséget, hiszen a túlzott fehérjebevitel túl gyors növekedéshez vezethet, ami később súlyos egészségügyi problémákat okozhat.

Egy felnőtt kutya esetében szintén igyekezzünk minőségi ételt tenni a kutya táljába, ami lehet száraztáp vagy nedveseledel, házilag összeállított menü, vagy nyersétel, aminek hivatalos neve a BARF (Biologically Appropriate Raw Food). Akármelyik megoldást is részesítjük előnyben, fontos - főleg a nagytestű kutyák esetében -, hogy a mozgás és a játék az etetés előtt történjen, utána pedig legyen lehetősége kis pihenésre. Ellenkező esetben emésztési problémák, vagy akár bélcsavarodás is felléphet a kutyánál, ami életveszélyes volta miatt azonnali állatorvosi beavatkozást igényel.

Mivel elég sok kutyafajta hízékony típus, így nagyon ügyeljünk arra, hogy az előírtnál ne adjunk többet enni kedvencünknek. Emellett, ha kutyánk rendszeresen jutalomfalatot kap, akkor azt számítsuk bele az étkezésébe és azzal arányosan kevesebb táplálékot kapjon aznap. Ezek apróságoknak tűnnek, de igazából nagyon is sokat számítanak, mert egy elhízott kutyának sokkal több betegséggel (pl.: cukorbetegség, májbetegség, vesebetegség, ízületi problémák) kell számolnia élete során, mint egy ideális súlyú ebnek. Ezek a betegségek természetesen az élettartamra is hatással vannak, ezért fokozottan ügyeljünk az adagok betartására, valamint hogy kutyusunk könyörgő szemeit látva se csábuljunk el, és dobáljunk számára jó néhány kenyérfalatot, vagy egyebet a saját étkezéseink során.

Mozgás! Mozgás! Mozgás!

Amikor mi, emberek egészséges életmódra váltunk, az első dolog, ami az egészséges táplálkozás után közvetlenül az eszünkbe jut, az a sport. Elmegyünk futni, bérletet veszünk az edzőterembe, elkezdünk otthon zsírégető gyakorlatokat végezni, vagy ha bármi okból kifolyólag nem bírjuk a keményebb edzést, akkor sétálni kezdünk. Ezek a változtatások pedig nagyon hamar éreztetni fogják jótékony hatásukat.

Ha azt szeretnénk, hogy kutyusunk is hosszú, egészséges és örömteli életet éljen, bizony, az ő életéből sem szabad kihagyni a mozgás ilyen-olyan formáját. Vannak bizonyos kutyafajták, amelyek kifejezetten az aktív életmódot kedvelik (pl.: border collie), és vannak olyanok is, akik szívesebben henyélnek csaknem az egész nap során (pl.: bernáthegyi). Előbbi típusnál különösen fontos, hogy a gazdi is sportimádó legyen, és rendszeresen járjanak együtt futni, vagy sok legyen a háznál a testet és a szellemet is igénybe vevő aktivitás. Emellett kutyasuliba is vihetjük kedvencünket, ahol a lehetőségek közül nyugodtan választhatjuk az agility, dog dancing, a flyball, vagy az obedience típusú oktatást. Ha viszont kutyusunk nem a mozgás szerelmese, akkor se hagyjuk őt egész nap a teraszon lustulni, ha tehetjük, legalább egy félórás sétára azért őt is minden nap vigyük el. 

Amikor egy kutya kezd idősödni (közepes és nagytestű kutyák átlagban 7-8 év körül), a gazdi hajlamos lehet arra, hogy már nem foglalkozik vele olyan aktívan, és úgy gondolja, azzal tesz jót neki, ha inkább hagyja pihenni. Természetesen, az évek előrehaladtával valóban nem árt, ha valamilyen szinten kíméljük kutyusunkat, de ez nem azt jelenti, hogy a közös játékról és a sétákról teljesen le kellene mondanunk. Épp ellenkezőleg! Ha idős ebünk egyébként jó egészségi állapotnak örvend, tegyük csak meg vele minden egyes nap azt a kis sétát, ami még láthatóan jólesik neki. Ezzel nemcsak az életminőségét javíthatjuk, de élettartamát is meghosszabbíthatjuk. 

És ha már a mozgásnak köszönhető élettartam hosszabbításról van szó, hadd említsem meg egyik saját kutyusunk példáját. A kuvasz-németjuhász keverék kedvencünk 14 éves korában, amikor testvérét elveszítette, naphosszat már csak feküdt és csupán az étkezések idejére vánszorgott elő nehezen a kényelmes vackából. Úgy láttuk, hogy ha így folytatja, előbb-utóbb már felkelni se fog tudni… de nem így lett! Egy labrador- és egy német juhászkutya kölyök került a házhoz, ami mindent megváltoztatott. Idős kutyánk mintha évekkel megfiatalodott volna, egyből talpon volt, ahogy a két rosszcsont kölyök megérkezett és innentől fogva kötelességének tekintette, hogy gyakori ugatással terelje, tanítsa és fegyelmezze őket. Bár a két kiskutya ügyet sem vetett rá, ő lelkesen adta a parancsokat; sokszor még akkor is, amikor a két kölyök nyugodtan szunyókált. Lehetséges, sőt egész biztos, hogy jó génekkel volt megáldva, ugyanakkor végső soron az, hogy újra értelmét látta felkelni és mozogni segítette hozzá ahhoz, hogy termetéhez képest igen magas kort, 16 évet éljen.

Ne csak szeressük, gondozzuk is kutyánkat

Nagyon fontos, hogy kutyusunk szőrzetét is rendben tartsuk, aminek része a fésülés és a fürdetés is. Ilyen alkalmakkor tapogassuk át kutyánk testét, és ha valahol esetleg dudort érzékelnénk, vagy ha kutyusunk bizonyos testrész érintésekor láthatóan fájdalmat érez, akkor irány az állatorvos. 

Kutyusunk fülét is érdemes hetente átnézni, főleg ha olyan típusról van szó, amelyiknek lógnak a fülei, hiszen ebben könnyebben megtelepednek a baktériumok, amik viszketéssel, fájdalommal járhatnak. Ha kutyánk sűrűn rugdossa a fülét, valamint bűzösnek érezzük azt, érdemes felkeresni egy állatorvost, aki részletesen bevezet majd minket a fülhigiénia apró rejtelmeibe. 

Emellett a szájápolásra is fordítsunk elegendő figyelmet. Bár egy szuvas fog, vagy a fogkő nincs hatással kutyusunk élettartamára, ennek ellenére mindenképp tartsuk azokat tisztán, hiszen az előbb említett problémák nemcsak az ember, de négylábú barátunk számára is igen kellemetlenek lehet. Éppen ezért szerezzünk be kutyáknak gyártott fogkefét és fogkrémet esetleg dentastix rudakat, illetve egy tartós rágókát, és ha lehetséges, már kölyökkorában kezdjük el rendszeresen ápolni kedvencünk fogait. 

Az élősködők elleni védelem a mai kor egyik kulcsfontosságú pontja, hiszen a természetben előforduló kullancsok, bolhák, szúnyogok és tetvek mind-mind veszélyt jelentenek kutyusunkra nézve. Vannak, amelyeknek csípése csak kellemetlen tünetekkel jár, ugyanakkor egy fertőzött kullancs akár súlyos, életveszélyes állapotot is előidézhet négylábú barátunknál. 

Ivartalanítás - igen, de mikor?

Az ivartalanítás előnyeit már évek óta hirdetik mind az állatorvosok, mind az állatvédők, mégis sokan "sajnálják" alávetni kutyusukat ennek a műveletnek. Viszont ha valaki tényleg csak kedvencet tart, és kutyusának nincs tenyészthető minősítése, akkor mégis érdemes elgondolkodni ezen a döntésen, hiszen az ivartalanított ebek nemcsak nyugodtabbak, hanem hosszabb élettartamra is számíthatnak, mint nem ivartalanított társaik. 

Bizonyos vizsgálatok megállapították, hogy az ivartalanítás ideális időpontja - mind a hím, mind a nőstény példányok esetében - még az ivarérettség kialakulása előtti időszak. A kutyák ivartalanításával számos problémát megelőzhetünk. Ilyenek az egyes daganatos betegségek vagy például a méhgyulladás, amik elkerülésével egyértelműen meghosszabbítható a kutya élete. Ráadásul egy nyugodt kutya biztos, hogy nem próbál olyan nagy hévvel kiszökni sem a kapun, mint egy nem ivartalanított példány. Őket még hajtja a vérük, így, ha elszöknek, lehetséges, hogy soha nem kerülnek elő, vagy épp egy autó gázolja el őket. Ezt pedig senki nem szeretné.

Persze, mint mindennek, az ivartalanításnak is van némi hátulütője: az, hogy a kutya hízékonyabbá válik. Ez az ösztrogénekkel van kapcsolatban, aminek elvesztetése növeli a kutya étvágyát. Ezzel egyetemben csökken a kutyus aktivitása is, ami szintén az elhízottság egyik oka lehet. A hím példányok esetében azonban nem a hormonháztartás felborulása, hanem csak a kevesebb mozgás a hízás oka. Az elhízottság pedig számos betegséget előidézhet, ami negatív hatással lehet a kutya élettartamára. Persze előfordulhat az is, hogy kutyánk valami olyan betegségtől szenved, ami mindenképpen elhízást okoz. Ilyen esetekben ajánljuk a diétás kutyatápokat, amik sokat segíthetnek a helyzeten.

Ha azonban a gazdi igazán törődik kedvencével, nem hagyja őt egész nap lazulni, hanem játszik vele, és/vagy felcsatolja kutyusára a pórázt és sétál vele legalább napi fél órát. Ezzel rengeteget javíthat az eb egészségén.

A mérleg nyelve tehát nagyban az ivartalanítás felé billen, hiszen míg a kutyus csökkent aktivitását ellensúlyozhatjuk, addig egy daganatos betegség kimenetelére már sokkal kevesebb behatásunk lenne.

A beteg kutya 

Ha kutyust vásárolsz, akkor egy lelkiismeretes gazdi kimondatlanul is felesküszik arra, hogy a továbbiakban jóban-rosszban összetartanak kedvencével. Az örömteli játszadozásokon, sétákon és pihenéseken túl azonban előfordul sajnos, hogy kutyánk megbetegszik, ami már egy cseppet sem a kellemes része a kutyatartásnak.

Persze sok esetben nem végzetes kórról van szó, hanem viszonylag könnyen orvosolható problémáról, ugyanakkor ha kedvencünk viselkedése megváltozik, étvágytalanná válik, köhögni kezd, vagy egyszerűen csak látszik rajta, hogy valami nincs rendben, akkor haladéktalanul vigyük őt állatorvoshoz. Bár ilyesfajta tünetek jelentkezésekor is lehetséges, hogy az alapos átvizsgálást követően az állatorvos egy-két injekciót ad csupán, és ebünk hamarosan régi fényében tündököl, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy komolyabb problémáról van szó.

A leggyakoribb kutyabetegségek, amik közül néhány kezelés nélkül akár az élettartamra is hatással lehet - a teljesség igénye nélkül - a következők: veszettség, különböző típusú bélgyulladások, fertőző májgyulladás, gyomorcsavarodás, bélférgesség, bőr- és szívférgesség, kullancs okozta megbetegedések (Lyme-kór, babézia), csípődiszplázia, légcsőszűkület, zöldhályog, a szemhéj ki- vagy befordulása, pajzsmirigy alulműködés, cukorbetegség, különféle fülgyulladások, epilepszia, stb.

Sokan e rémisztőnek tűnő betegségek neveit olvasván a következő kérdéseket teszik fel magukban: meddig él egy epilepsziás kutya, mennyire komoly betegség a babézia, lehet-e kezelni egy cukorbeteg kutyát, stb. Természetesen, ezek megválaszolását, mint sok minden mást, több szempontból is meg kell vizsgálni, többek között, hogy milyen idős kutyáról van szó, vannak-e más betegségei, mennyire erős a szervezete, felmenői közt előfordult-e hasonló betegség, és még sorolhatnánk. Az viszont biztos, hogy bármely beteg kutyus élettartamát növelheti, ha már a tünetek első jelentkezésekor állatorvoshoz visszük kedvencünket, akinek így nagyobb eséllyel kezdődhet meg a célirányos kezelése, aki így akár még évekig is élhet teljes értékű életet.

Ha nincs tovább…

Sajnos azonban minden gazdi életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor nincs tovább, és örökre el kell engednie kedvencét. Sokan nagyon nehezen viselik kutyusuk elvesztését, ugyanakkor a szenvedését nézni talán még nehezebb. Bár ahogyan az 1989-es amerikai rajzfilm címe is rámutat és egyben talán egy kis vigasztalást is nyújthat: "Minden kutya a mennybe jut"… ami reméljük, tényleg így is van.

Háziállatunk elvesztése is egyfajta gyász, amit sokan sokféleképpen dolgoznak fel; vannak, akik apró síremléket állítanak kedvencüknek, vannak, akik új kutyussal vigasztalódnak, és vannak olyanok is, mint például én, akik verssel búcsúznak: 

Búcsú Neókától

Eljött a búcsú, most még úgy fáj, 
Hogy nem nézel ránk soha már.
Nem kéred, játssz velem, csak egy kicsit,
S nem ugrasz a játékodra, mint egy tigris.

Tíz év volt, mit veled együtt tölthettünk,
A mindennapok része voltál, szerettünk.
Pont ezért folyik úgy most a könnyünk,
Hiányzik, hogy az időt veled töltsük.

Emlékezni fogunk rád, emlegetjük dolgaid,
Előttünk lesz, ahogy ide-oda viszed botjaid.
S ma, éjnek évadján, ha a nap már rég lement,
Érezzük, hogy jó kutya lelked a mennybe ment.

No, de, hogy mégse ilyen szomorúan zárjuk ezt a témát, nézzük át röviden, melyek is azok a kutyafajták, amikkel a legtöbb esélyünk van hosszú és boldog életet élni.

A leghosszabb élettartamú kutyák

Ahogyan azt már korábban is említettük, a kistestű kutyák sokkal nagyobb eséllyel élnek hosszabb életet, mint a nagy-, vagy óriás kutyusok, ugyanakkor a közepes súlyú kutyusok között is akad egy-két fajta, aminek elég magas az átlag élettartama. 

A máltai selyemkutya törődéséért és gondoskodásért cserébe akár 14-15 évig is gazdija mellett maradhat, míg a yorkshire terrier, a pomerániai törpespicc és a tacskó is átlagban 15 évet élnek. A  fürge és “pattogós” jack russell terrierek átlagéletkora 16 év, csakúgy, mint egy si-cué, aki átlagban szintén ugyanennyi évet él. Ha az intelligens ausztrál juhászkutya testét és szellemét is karban tartjuk, akkor 16 évet is velünk tölthet e családi kutyának is ideális négylábú. 

Talán első hallásra nem is hinnénk, de a kistermetű kutyusuk körében a maga 18 évével a törpe uszkár az egyik leghosszabb életű eb, míg a csivavák között a 20 évet megélt példányok sem ritkák.

Végezetül nézzük meg mit mondanak az etológusok

Egy a Washington Egyetem etológusai által végzett, 238 különböző fajtához tartozó 25000 amerikai kutya adatait feldolgozó kutatás alapján a kutyák élettartama korrelációban van testméretükkel, a testméret csökkenésével párhuzamosan a várható élettartam növekszik. 

Így miközben egy óriás testű német dog várható élettartama a kutatás adatai alapján 7.8 év, addig egy csivava várható élethossza 17.8 év.

A kutatás adatai alapján a testméret növekedésével a súlyosabb betegségek előfordulása is növekszik, illetve életkorban hamarabb jelentkezik, ami részben magyarázatul szolgálhat a kistestű és nagytestű kutyák élettartama közötti különbségre.

Akit részleteiben is érdekel az amerikai egyetem kutyák élettartamára vonatkozó kutatásának eredménye, az itt tekintheti meg azt.

A brit Scientific Reports magazinban közzétett másik nagymintás kutatásból sok egyebek mellett pedig az az érdekes tény derült ki, hogy a fajtiszta hosszú orrú szuka kutyák (pl. spánielek) élettartama hosszabb, mint egy "átlagos" kutyáé, várhatóan 13.3 év. Emellett megerősítést nyert az a tény is, hogy a nyomott, lapos arcú/orrú kutyák (pl. mopsz, francia bulldog, angol bulldog) esetében előbbieknél magasabb a korai elhalálozás előfordulási aránya, így várható élettartamuk az átlagosnál alacsonyabb, 11.2 év.

Erre a különbségre részben magyarázatul szolgálhat, hogy a nyomott arcú kutyák számos betegségre hajlamosabbak, mint a hosszú orrú kutyáknál, így például közismerten gyakran szenvednek légzési nehézségektől.

Ugyanezen brit kutatás adatai alapján - ahogy a cikk bevezetőjében már kitértünk rá - a kutyák átlagos élettartama 12.5 év, valamint az is megállapítást nyert, hogy fajtától függetlenül a szukák valamivel tovább élnek, mint a kan kutyák. Ez a kutatás szintén megerősítette azt a közismert tényt, hogy a nagyobb testű kutyák átlagos várható élettartama rövidebb, mint a kistestű társaiké.

Érdemes még gorcső alá vennünk azt a köztudatban élő elképzelést is, miszerint a keverék kutyák tovább élnek, mint fajtatiszta társaik, genetikai sokszínűségüknek köszönhetően, amely okán egészségesebbek, a betegségekkel szemben pedig ellenállóbbak. Ezt több hazai és nemzetközi kutatás is próbálta igazolni vagy épp cáfolni, az eredmények pedig vegyesek, függően az adott statisztikai mintától, illetve hogy pontosan milyen ebeket is hasonlítottak össze, mennyire voltak tekintettel származásukra és életkörülményeikre. Az ELTE szakembereinek legutóbbi eredményei alapján a keverék kutyák átlagéletkora magasabb, mint a fajtatiszta kutyáké, és előbbiek egyben egészségesebbnek találtattak. Másik oldalról a már előbb is említett, a Scientific Reports-ban megjelent angol kutatás meg pont fordított eredményre jutott, eszerint a fajtiszta kutyák medián életkora 12.7 év volt, míg a keverék kutyák esetében ugyanez az érték 12 év volt (a medián érték nem keverendő össze az átlag értékkel, ugyanis a medián érték alatt azt a számot értjük, aminél a statisztikában szereplő többi érték fele nagyobb, a másik fele pedig kisebb).

Összességében azonban elmondható, hogy akármilyen fajtájú kutyust is választunk, elsősorban nem az számít, hogy hány évet is tölthetünk majd el kedvencünkkel, hanem az, hogy ezt az időtartamot mekkora szeretetben éljük meg. Ha tehát kutyusunkról megfelelően gondoskodunk, akkor bizonyos, hogy hosszú évekkel később is nem a fájdalmas emlékek rémlenek majd fel főként, hanem inkább a szeretetteljesek, amikre jóleső mosollyal gondolunk majd vissza.